Embedded Files
Nem vagy kibékülve magaddal?
Kilátástalannak találod a jelenlegi helyzeted?
Szünetre lenne szükséged?
Jó lenne kicsit itt hagyni az életedet?
Szeretnél lelassulni, egy kevésbé stresszes életet élni?
Nos, én ezekre a kérdésekre mind igennel válaszoltam volna, mielőtt elindultam az önkéntes projektemre.
Az Európai Szolidaritási Testület önkénteseként hat hónapot töltöttem egy dél-spanyol kisvárosban. Sok egyéb feladat mellett legtöbbet a gimnáziumban segítettem, mint angol nyelvi asszisztens, illetve az óvodában vettem részt a kicsik ebédeltetésében. Legkedvesebb emlékem, amikor spanyol gimnazistáknak mutattam be a magyar kultúrát. Sokat nevettünk miközben elmondtuk együtt a magyar ABC-t és utána ők megpróbálták kiejteni a magyar szavakat.
Az indulásomat megelőző időszakban elég rossz lelki és egészségi állapot jellemzett. Magamba voltam zuhanva, az életemet kudarcként éltem meg és nem láttam a kifelé vezető utat, nem tudtam merre induljak el ahhoz, hogy változtatni tudjak. Utolsó mentsvárként gondoltam régi álmomra a külföldi önkéntességre, mint lehetőségre, ami kiszakít ebből a helyzetből.
Már érettségi után szerettem volna részt venni egy külföldi önkéntes projektben, de akkor nem találtam meg a számomra megfelelőt. Azonban erről az álmomról nem mondtam le és a 23. évemet betöltve végre elindultam, hogy megvalósítsam.
Egy egyetemi Erasmus félév tapasztalatával a hátam mögött biztos voltam benne, hogy bármelyik projektet választom, jól fogok járni. Számomra borítékolva volt a nyereség, hiszen tudtam, hogy mindenképpen megismerkedhetek egy új kultúrával, használhatom az angolom, megtanulhatom a célország nyelvét, ráadásul a legtöbb esetben interkulturális csapatban dolgozhatok, találkozhatok és együtt élhetek más országokból érkező fiatalokkal. Már indulás előtt úgy gondoltam, hogy bármilyen nehézséggel is kell majd az adott projekt során szembenéznem ezek a pozitív aspektusok mindig túllendítenek majd rajtuk.
Ez a hat hónap gyógyulás és fejlődés volt számomra. Messze az otthoni gondjaimtól megpihenhettem, egy új, távolabbi szemszögből tekinthettem az addigi életemre. Egy dél-spanyol kisvárosban laktam, ahol sokat süt a nap, az életritmus lassabb és nyugodtabb, a reggel később kezdődik és az este tovább tart, az emberek az utcán élik az életüket és esténként a bárok megtelnek hangosan beszélő és nevető baráti társaságokkal. Egy olyan helyen, ahol sokan olajbogyó termesztéssel foglalkoznak, boltjuk, éttermük van a városka főutcáján, a lakosság nagyrésze pedig nyugdíjas. A napi néhány órás munka után spanyol órákra és táncolni járhattam.
A karácsonyt és a szilvesztert együtt ünnepeltük a többi önkéntessel. Újévkor megfogadtam, hogy nem leszek többé az, aki folyton mások kívánságát lesi és azt teszi, vagy mondja, amit ők szeretnének. Elhatároztam, hogy a saját érdekemet helyezem előtérbe és nem játszom meg magam mások kedvéért. Hamarosan konfliktusba is kerültem más önkéntesekkel. Hiába voltam egyedül, mert egyik önkéntes sem állt mellém, én kiálltam magamért és nem hagytam, hogy „átgázoljanak” rajtam. Nagyon megérte, büszke voltam magamra és a többiek is láthatták, hogy velem sem lehet akármit megtenni. Későbbiekben a projekt során volt számtalan más alkalmam gyakorolni a nemet-mondást, a saját határaim kijelölését és örömmel kijelenthetem, hogy egyre nagyobb gyakorlatom lesz benne. Budapestre hazatérve már amikor a belvárosban útbaigazítást kér tőlem egy turista, nem hagyok ott csapot papot, hogy körbevezessem, hanem csak elmondom neki, hogy melyik busszal kell mennie és amikor esetleg megkérdezi, hogy nem tartok-e vele, őszintén és bocsánatkérés nélkül megmondom neki, hogy nem, nekem más dolgom van.
Itthonról hiányzik a hat hónap alatt kialakított ottani kis életem. Kötődöm már a spanyol kultúrához. Felfedeztem, hogy szeretem a kisvárosi életet. Hiányzik az ott megszokott ráérős rutinom, az ismerős spanyol ízvilág, a kedvenc kávézóm, a városkára néző kilátás a dombtetőről az erőddel és a naplementével, hiányzik a tánc, a felszabadult spanyol mozgáskultúra és a helyi közösség. A jó hír az, hogy amit ott felfedeztem, megtanultam magamról, azt a világ bármely pontján hasznosíthatom, küzdhetek érte, megvalósíthatom. Nem fog minden hiányozni, ha átültetem az önkéntesség utáni életembe.
Google Sites
Report abuse